Miskolc és környéke az európai őstörténet és ókor egyik kulcsfontosságú lelőhelye, ahol az emberi jelenlét folyamatossága évezredekre nyúlik vissza.
- Őskőkori gyökerek (Szeleta-kultúra)
Miskolc területén már az őskőkorban élt az ember. Az Avas és a Bükk barlangjai (például a Szeleta-barlang) világhírű leleteket adtak. A Szeleta-kultúra néven ismertté vált közösség pattintott kőeszközei (babérlevél alakú hegyek) bizonyítják a vidék korai lakottságát. - A kelták és a vaskor
Az időszámításunk előtti évszázadokban a kelták (kotinuszok törzse) uralták a területet.
Központ: Fontos erődített településük (oppidum) volt a Miskolc-leányvári sánc, ahol jelentős vasművességet folytattak.
Kereskedelem: A Bükk lábánál fekvő települések a távolsági kereskedelembe is bekapcsolódtak, kihasználva a völgyek adta átjárási lehetőségeket. - Római kor (A határok mentén)
Bár Miskolc területe sosem tartozott a Római Birodalomhoz (Pannónia határa, a Duna vonala délebbre és nyugatabbra húzódott), a város a Barbaricum része volt.
Kvádok és szarmaták: A római császárkor idején germán (kvád) és szarmata törzsek lakták a vidéket.
Római hatás: A régészeti feltárások során számos római pénz, kerámia és használati tárgy került elő, ami élénk kereskedelmi kapcsolatot igazol a birodalommal. - A népvándorlás kezdete
Az ókor végén, a népvándorlás hullámaival különböző lovas nomád népek (hunok, később gepidák és avarok) jelentek meg a térségben, előkészítve a terepet a későbbi honfoglaló magyarok számára.
A korszak leleteinek legfontosabb gyűjtőhelye a miskolci Herman Ottó Múzeum, ahol megtekinthetők a környék ókori emlékei.