Miskolc újkori történelme a lassú újjáépítéstől a robbanásszerű iparosodásig tartó folyamat, amely során a város a régió vezető központjává vált.
- Újjáépítés és polgárosodás (17–18. század)
Hódoltság után: A török kor pusztításai után a város gyorsan magához tért. A 18. század végére Miskolc lakossága meghaladta a 14 000 főt, és már 13 céh működött a falai között.
Görög kereskedők: A 18. században betelepülő görög kompánia meghatározó szerepet játszott a gazdaság fellendítésében. Nekik köszönhető többek között a látványos ortodox templom és iskola felépítése is.
A bor városa: Ebben az időszakban Miskolc az ország egyik legfontosabb bortermelő vidéke volt; a miskolci bor a világkereskedelembe is eljutott. - A „reformkori” Miskolc (19. század első fele)
Kulturális központ: 1823-ban megnyílt a Miskolci Nemzeti Színház, amely a mai Magyarország területén az első kőből épült színház volt.
Városkép: Ekkor épültek a belváros meghatározó középületei, mint a Városháza és a Megyeháza.
1848-49: A szabadságharc alatt a város fontos hátország volt. Itt tevékenykedett Szemere Bertalan kormánybiztos, és Görgey Artúr tábornok is többször megfordult a városban. - Az ipari forradalom és a dualizmus kora
A vasgyártás felemelkedése: 1868-ban alapították meg a Diósgyőri Vasgyárat (később LKM), amely alapjaiban változtatta meg a térség gazdaságát és népességét.
Infrastruktúra: 1870-ben elérte a várost a vasút, ami tovább gyorsította a kereskedelmet és az ipart.
Modernizáció: A századfordulóra Miskolc modern nagyvárossá vált villamosközlekedéssel, kórházakkal és kiterjedt iskolahálózattal.